2012: Jézus és a teremtett világ. "Úgy szerette Isten a világot..." (Jn 3,16)

„minden általa és reá nézve teremtetett”

(Kol 1,16)

Családunk a kertben járt, és egy fiatal őszibarackfát szemléltünk közösen. A fa különös módon tele volt növekvő gyümölccsel. „Beteg ez a fa, nemsokára el fog pusztulni.” – mondta apósom, a legtapasztaltabb közülünk. „De hát ezen van a legtöbb gyümölcs!” – hitetlenkedtünk. „Éppen azért. Már minden erejét arra fordítja, hogy gyümölcsöket hozzon, amíg tud.” A fa nemsokára valóban kipusztult, de gyümölcseit és azok magvát hátrahagyta, mert ebben volt a reménysége a továbbéléshez.

A történet többek között azért maradt meg bennem, mert az első pontban éppen fordítottja a terméketlen fügefának (Mk 11,13kk). Mindkét fa kipusztul, de a fügefának teremnie kellett volna már, mégsem tette. Így száradt ki, gyümölcs nélkül, reménytelenül.

Miért van az, hogy önmagunkba fordulunk, amikor gyümölcsöt kellene teremni? Miért hozunk kifogásokat, amikor minden erőnkön azon kellene lenni, hogy világunk pusztulása, betegsége ellenére tegyünk valamit? Miért van az, hogy életunt keserűség vagy csüggedt közöny vesz erőt rajtunk, amikor a teremtett világ állapotára, a környezetszennyezésre gondolunk? Nincsen hát semmilyen reménységünk? Nincs akire tekinthetnénk, hogy tegyünk valamit saját pusztító ténykedésünk, készleteink mértéktelen felélése ellen?

A teremtés hetének mostani üzenete az, hogy van reménységünk Jézus Krisztusban, „mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.” (Kol 1,16).

Az Atya Igéje, szava által teremtette a világot, és ez az Ige lesz teremtménnyé, amikor Krisztus megszületik. De nem csak általa, hanem reá nézve (vagy a katolikus szentírásfordítás hagyományos szóhasználatával: érte) is. Életén keresztül láthatjuk, hogy minden kilátástalanság ellenére hogyan lehet harmóniában az ember a természettel és embertársaival.

Az Atya megalkotta a világosságot, hogy a Fiú az emberek világossága legyen; megalkotta a tengert, hogy a Fiú lecsendesítse azt és járjon azon; megalkotta a földet, hogy megremegjen, mikor a Fiú meghal és feltámad; kiásta a folyómedret, hogy a Fiú megkeresztelkedjen abban; megformálta a hegyeket, hogy a Fiú hegycsúcsról tekintsen le; gabonát ültetett, hogy a Fiú annak kalászait tépje le; megalkotta a szamarat, hogy a Fiút élete elején melegítse, végén pedig hordozza; elültette a fákat, hogy a Fiút majd fára feszítsék; életet lehelt az emberbe, hogy a Fiú emberként életével váltsa meg az embert.

A teremtés tanítása nem csupán a világ kezdetéről, az ember teremtéséről, a múltról szól, hanem éppúgy mint az Ószövetségnek, az Újszövetségnek is elemi része. A teremtett világban szólal meg az evangélium. Amennyiben az Újszövetség népe feladná a teremtés tételét, nem csak a Biblia első lapjaira mondana nemet, hanem saját életterét adná fel. Ha ugyanis nem abba a világba jött volna el a Fiú, amelyet az Atya általa és reá nézve készített, akkor nem lett volna a teremtetlenből teremtett, nem osztozott volna a teremtettség sorsában, nem hagyta volna magára az Atya a kereszten, nem váltotta volna meg a teremtett világot, és nem halt volna meg, amiből feltámadt. Hogyan ragadták volna meg azt, aki kezén tartja a földet? Krisztus születésének és halálának világraszóló jelentősége van. Ő kozmikus Krisztus.

„A kozmikus Krisztus, mint az Úr testének megjelenése azt is jelzi, hogy Isten velünk együtt szenved a szenvedésünkben, hogy az isteni szeretet nem csak akkor van velünk, amikor aktívan teszünk a bolygónk pusztulása ellen, hanem a tehetetlen szenvedésünkben is jelen van, amikor bolygónk meggyógyítása kudarcra van ítélve.” (Sallie McFague) Jézus tudatában van mindannak a kétségbeesésnek, amely elfog minket akkor, amikor az általunk tönkretett környezetünkre tekintünk. Nem azért alkotta meg az Atya általa a világot, hogy azt mi kizsákmányoljuk és elpusztítsuk. Komoly oka van annak, hogy az ács fia (Mt 13,55) tanításában nem az iparos mesterségből, hanem a földművelésből és a természet világából hozza legtöbb példáját, hasonlatát. Amikor a teremtett világra és a teremtésvédelemre gondolunk, minden alapunk megvan arra, hogy elkeseredjünk, mert emberi számítás szerint teljesen kilátástalannak tűnik bármit is tenni a visszafordíthatatlan folyamatok ellen. Mégis, keresztyén emberekként Krisztusból meríthetünk erőt, Ő ad reménységet a reménytelenségben, hogy cselekedjünk.

Amikor teremtésvédelemről beszélünk, szó sincs arról, hogy mellőznénk Jézus Krisztust. Éppen ellenkezőleg: azért tehetünk bármit is, mert ahogyan az Atya reá nézve teremtett mindent, mi is reá nézve és az Ő segítségével tehetünk önsorsrontó rombolásunk ellen.

A Teremtés Hetére készülő munkacsoport Jézus Krisztus és a teremtésvédelem témáját választotta a 2012. szeptember 30-október 6. közötti időszakra meghirdetett ünnep hazai témájául. E kiadványt segítségül szánjuk az egyéni elcsendesedéshez és a közösségi alkalmakhoz, valamint a személyes elhatározások és a gyülekezeti döntések meghozatalához.

A füzetben hét napra lebontva Jézus és a föld, a víz, a tűz, a levegő, a növények, az állatok és az emberek témáját dolgoztuk fel. A meditációkat a munkacsoport egy-egy tagja írta, melyeket minden nap imádság követ. Ezután arról olvashatunk pár gondolatot, hogy az adott nap témája hol jelenik meg a Bibliában, mely gondolatokkal az is célunk volt, hogy a Biblia forgatására biztassuk az olvasókat. Ezt követően különböző egyházak, egyházi vezetők és keresztény szervezetek nyilatkozataiból választott, a témához kapcsolódó részletek következnek, megmutatva ezzel is a különféle egyházi közösségek teremtéstudatos életmód iránti elköteleződését, erre irányuló szándékát. A napot egy művészeti alkotás kapcsán felmerülő gondolatokkal zárjuk, melynek segítségével nagyobb távlatokban is láthatjuk az adott napra választott igeszakasz üzenetét. Minden oldalon találunk továbbá egy-egy olyan adatot, amely Földünk jelenlegi állapotáról nyújt információt; valamint ehhez csatolva egy olyan kisebb-nagyobb léptékű elhatározást vagy ötletet, amelyet egyénileg vagy közösségként, a Teremtés Hetén vagy később, első lépésként vagy már sokadikként javaslunk megfontolásra és a lehetőségekhez mérten megvalósításra. A füzet zárásaként egy igehirdetési előkészítőt találunk, valamint az istentisztelet liturgiai elemeihez ajánlunk szövegeket.

2012-ben immár negyedszer kerül sor a Teremtés Hetének megünneplésére Magyarországon. Reméljük, hogy Isten áldásával idei kiadványunk is segíteni tud gyülekezeteinknek az ünnep megtartásában és teremtéstudatos közösséggé válásában.

Istentől áldott Teremtésünnepet kívánunk!

Kodácsy Tamás

az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport nevében