2010: A teremtett világ sóvárogva vár. (Róm 8,19)

Sóvárogva vár? Mintha egy romantikus szerelmesről olvasnánk! Régi frigyre emlékeztet bennünket az apostol, a teremtettség közös állapotára a növényekkel, állatokkal és embertársainkkal.

Sóvárogva vár? Szó szerint fejét előre szegezi, és kitartóan összpontosít egy célra. Mint egy szomjas szarvas, aki előre nyújtja fejét, szimatolja a levegőt, úgy várja a pillanatot, hogy mikor ihat a friss folyóvízből.¹ Pattanásig feszül, az egész lénye egy célra figyel. Mikor érkezik el, amit kíván?

Sóvárogva vár: „expectatio expectat”. Hihetetlenül erőteljes, már-már kétségbeesett várakozás. Mert nem a várakozón múlik, hogy eljön-e a várva várt apokalipszis, az Isten fiainak megjelenése. A teremtett világ nem önszántából,² nem önmaga miatt, ám mégis szenvedő részese az ember bukásának,³ és ezért várja annak üdvösségét is.

Egy darab föld kellett az ember teremtéséhez, a humuszból homo lett. A földből élet lett.
Egy darab föld kellett a két gyümölcstermő fához,⁴ az élet fájához és a jó és rossz tudásának fájához.⁵ A földből sors lett.
Egy emberpár a bukásban, miattuk lett átkozott a föld,⁶ amelyből vétettek, és amelyből nőttek a fák.
Egy ember a földből, Krisztusra vár, aki újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat. Milyen lesz akkor a föld?

A teremtett világ élettere az ember életébe, végzete az ember végzetébe, reménysége az ember reménységébe ágyazódik.⁷ Velünk együtt esett el a teremtett világ, miattunk sóhajtanak az élőlények,⁸ azok a növények is, akik előbb teremtettek, mint mi, és azok az állatok is, akik soha nem ettek volna abból a gyümölcsből. A rendezett világból miattunk lett olyan a világ, amilyen: a természeti katasztrófákat természetellenes katasztrófákká változtattuk, kétségbeesetten kozmetikázzuk a kozmoszt. Megvárakoztatjuk a teremtett világot, sóvárgóvá tesszük a környezetünket: más ember után sóhajt a mindenség.⁹

Amikor imádkozunk, a belső szobánkban vagyunk,¹⁰ Isten beszédét a szívünkbe zárjuk,¹¹ az emberi lélek rejtettségében fordulunk Istenhez.¹² Ám, a teremtett világ sóvárgása arra emlékeztet minket, hogy nem vagyunk egyedül, hanem társaink vannak, akikért felelősséggel tartozunk.¹³ Mert a belső szobánk, a szívünk, a lelkünk is a sóvárgóan váró teremtett világ része. Az emberrel együtt várakozik minden teremtett lény. A világ nemcsak az idő múlása alá vettetett,¹⁴ hanem részese az eljövendő üdvösségnek is.

Egy élő fa lett számunkra a halál: ettünk a tiltott fáról. Egy kivágott fa lett számunkra az élet: Isten Fiát keresztfára feszítették. Hol van körülötte az Éden?¹⁵ Hol van a szellős alkonyat, amikor Isten jár-kel köztünk?¹⁶ Hol van az állapot, amelyben nincs mit takargatni?¹⁷

Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.¹⁸ Ugyanott süt be az ózonlyukon, ugyanott látja az ember felelőtlenségét.

A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.¹⁹ Viharok, hurrikánok és tornádók söpörnek végig a földön, de az ember változatlanul melegíti üvegházát, és kavarja benne elhasznált levegőjét.

Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.²⁰ De nincs már hely annak a sok szemétnek és szennynek, amelyet cipelnek.

Hogyan jelennek meg az Isten fiai, akikre  úgy vár a teremtett világ? Milyen jelenségeket látunk, amikor végre feltűnnek ők? Miközben itt állunk a felszabdalt és beszennyezett ég felé nézve,²¹ tudnunk kell, hogy mi vagyunk azok, akik felelősek ezért. Éppen ezért nekünk kell istenfiakká válnunk, egyáltalán nem mindegy, hogy mit teszünk, mert mi vagyunk a gyermekeink reménységének²² gyermekei.

A teremtett világ miattunk vár sóvárogva, és minden műtrágya, permetszer, szén-dioxid, szemét, szenny, vegyszer alatt minden élőlény azt sóhajtja, ki hangosabban, ki halkabban: Marana tha! Jövel Uram Jézus!

Kodácsy Tamás

¹Zsolt 42,2-3; ²Róm 8,20; ³1Móz 3,1-14; ⁴1Móz 1,12; ⁵1Móz 2,9; ⁶1Móz 3,18; ⁷Préd 3,19; ⁸Róm 8,22; ⁹1Kor 15,47; ¹⁰Mt 6,6; ¹¹Zsolt 119,11; ¹²1Kor 2,11; ¹³1Móz 2,15; 4,9; ¹⁴Róm 8,20; ¹⁵1Móz 2,9; ¹⁶1Móz 3,8; ¹⁷1Móz 2,25; ¹⁸Préd 1,5; ¹⁹Préd 1,6; ²⁰Préd 1,7; ²¹ApCsel 1,11; ²²Róm 8,24